2014. február 14., péntek

01. fejezet - 'Nem fogok betörni'

Sziasztok!
Mindenkinek boldog pénteket a Bálintoknak névnapot:) Ja és Valentin izét is:P Hát itt is van az első rész. És ezennel a blog hivatalosan is megnyitja kapuit. Köszönöm e feliratkozót és a kommentet a Prológushoz, ide is várom őket ha tetszik a történet. Jó olvasást! 
xx Sweet 


Az eső hangosan kopogott az ablakomon. Eltűrtem egy hajtincset az arcomból és nagyot sóhajtva fordultam a terasz ajtóm felé. Oda kint reggel nyolc óra ellenére is sötét volt az ég szürkén borult London utcáira. Sóhajtva ültem fel és a szememet dörzsölve rúgtam le magamról a takarót. Ki csattogtam a folyosóra majd a lépcső felé vettem az irányt mikor megéreztem az illatokat oda lentről. Csupasz talpam cuppogva vált a fapadlótól újra és újra vígan beszökdécseltem a konyhába ahol nővérem már teljes harci díszben ült a pultnál a határidő naplója felett.

- Jó reggelt – nézett rám mosolyogva majd újra a lapoknak szentelte a figyelmét. Bekukkantottam a meleg szendvics sütőbe ahol a kenyerek sültek.

- Neked is – válaszoltam kicsit megkésve. Kivettem a hűtőből a barack levet és szereztem két poharat a polcról. Egyiket Amber-nek míg a másikat magamnak töltöttem tele majd a kiürült dobozt a kukába dobtam és én is leültem. Magam elé húztam a laptopom és felnyitottam amint a gép életre kelt a felhasználóra kattintva bepötyögtem a jelszómat és vártam, míg használatba vehetem a gépet. Első utam a gmail fiókomhoz vezetett. Megnyitottam a tegnap este érkezett e-mailt és gyorsan átfutottam a szöveget. – Bob elküldte az infókat – jegyeztem meg mellékesen, na, erre testvérem is felkapta a fejét és becsukta a füzetét.

- És? – meredt rám kíváncsi tekintettel. Míg én a fontosabb információkat közöltem ő reggelinkkel kezdett foglalkozni.

- Öhm! Harry Styles; nagy nő csábász. Szereti a nőket minden este mást az ágyában tudni – szűrtem ki a lényeget. – A sztárok közül is sokan megfordultak már a karjaiban köztük; Caroline Flack, Cara Delevingne, Taylor Swift, és most állítólag az egyik Kardeshien lányal jár.

- Nagyon izgalmas – fogatta meg a szemeit.

- Louis Tomlinson. Barátnője van, nem szereti, a répát minden hiedelem ellenére van egy galambja, amit kitömött. Tovább – pörgettem inkább lejjebb ezt elsőre is gáz volt olvasni. – Niall Horan ő se szingli valami Vanessával jár, aki gyerekkori barátja. Ír származású kölyök, aki szeret enni és a többi – morogtam unottan.

- Liam Payne egy veséje van ezért vigyázni a kell az alkohollal. Mmm ezzel még meg is foghatjuk…

- Talán…

- ….. nem rég kavart Sophia Smiths-el előtte szakított Danielle Peazer-el. És végül Zayn Malik, uh helyes fiú – csillantak fel a szemeim. - Jawadd a második neve, szexi. Cigizik, három lány tesója van. Ez érdekes – akadt meg a szemem az előbb csak egy átfutott mondaton.


- Mi? – ült mellém Amber.

- Perrie Edwards a volt barátnője. Zayn nem rég bontotta fel az eljegyzést… azt – koppant nagyot mindkettőnk álla.

Hamar elkészültem nem sokat vesződtem az öltözéssel. Ki kaptam az első ruhát a szekrényből, ami a kezembe akadt. Enyhe sminket kentem fel csak a spirált és a szem cerkát használtam. A telefonom a zsebembe süllyesztettem majd a Conversem felvétele után lesiettem a földszintre.

- Akkor enyém Liam – állt meg előttem Amber – és a tied Zayn.

- Pontosan – bólintottam határozottan. – Meg van, a címük oda megyünk és figyeljük őket, ahogy az szoktuk aztán meg látjuk mi lesz – emlékeztetem a nem rég beszéltekre. A kezembe kapva a kocsi kulcsot indultam a garázs felé beindítottam a motort és vártam, hogy testvérem is beszálljon. Világ életemben Londonban éltem így már jól ismerem szinte minden négyzetcentiméterét. Az e-mailben szereplő címet is egyből tudtam hol van. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen közel laknak hozzánk.

Nem igazán követtem nyomon az öt fiút nem vagyok, rajongó csak tudom, hogy léteznek. Bár azt a hírekből én is megjegyeztem, hogy az X-faktorban lettek egy banda öten vannak és fiatalok. Hallottam már pár számukat, amik nem rosszak, de sosem éreztem késztetést, hogy magamtól keressek, rájuk esetleg letöltsem őket.

Kicsit késve, de még épp időben eszméltem fel, hogy megérkeztünk. Ez a ház. Hatalmas – akár egy palota – vaskerítés fehére festve, mint ahogy a ház is. Szép gondozott kert – saját kertészük van, ejha – három kocsi a fel állon. Igen határozottan jó helyen járunk – gondoltam magamban és leállítottam a motort.

- És most várunk – dőlt hátra Amber. Én is kényelmesen elhelyezkedtem az ülésben és elő kaptam a telefonom. Felléptem twittere, facebookra néha-néha felnéztem egy –egy üzenet elküldése között. De legalább félóráig nem történt semmi.

Ilyenkor néha úgy érzem magam, mint valami nyomozó. Vagy egy állat. Aki megfigyeli a prédáját és kivárja a tökéletes pillanatot, hogy becserkéssze. Mi is ilyenek vagyunk. A közelükbe férkőzünk, várunk és várunk közben mindig egy kicsit közelebb kerülőnk. Ilyenkor készülnek a képek. Majd mikor elég közel vagyunk végük. Leadjuk a képeket meg kapjuk a pénzt és a pikáns kis fotók másnap már az újságok címlapján virítanak.

- Nézd – dőlt hirtelen előre Amber elraktam a telefonom és én is hasonlókép tettem, mint a testvérem. Két srác azt hiszem Harry és Liam siettek a Range Rover felé, de mikor beültek még nem indultak el. Alig egy perc múlva a másik három tag lépdelt ki a házból Niall zárta a sort és miután bezárta az ajtót, beült és elhajtottak.

- Itt az idő – szálltam ki a kocsiból mikor a Rover lekanyarodott. Át futottam a másik oldalra és visszanéztem a tesómra. – Gyere már – keltetlenül követett és mogorván nézett rám mikor megállt mellettem.

- Mit csinálsz? – kérdezte ijedten mikor felraktam a lábam a kerítésre majd a másikkal elrúgtam magam.

- Át mászom – néztem le rá megtartva magam – nem látszik? – gúnyolódtam. Át lendítettem az egyik majd másik lábam és leugrottam. – Jössz? – ráncoltam a homlokom.

- Nem fogok betörni – sipított.

- Akkor őrködj – vontam vállat szem forgatva és elindultam hátra a ház mellett. Lábujjhegyre állva belestem a garázsba egy kis ablakon. Lesett az állam. Odabent még plusz négy kocsi ált és nem a rosszabbik fajták. Ha jól láttam egy BMW és kettő Lexus, nem semmi.

- Ha elkapnak és rád fogok mindent – hallottam meg nem messze Amber hangját.

- Nem lesz semmi baj – válaszoltam mosolyogva és újra elindultam.

- És még is, hogy akarsz bejutni? – tudakolta kárörvendő vigyorral. Ez fájt. Mintha nem ismerne.

- Mondjuk ott? – böktem egy nyitott ablak felé. Ekkora pancsereket. – Csak felmegyünk a tetőre és már bent is vagyunk – meséltem a tervemet.

- És ha nem lett volna nyitott ablak? – kérdezte még mindig egy helyben állva én már rég a terasz korláton ültem.

- Megoldottam volna – vontam meg a vállam. Kicsit nehézkesen felálltam a fa deszkán és megkapaszkodtam az ereszben.

- Le fogsz esni – rémült meg egyből testvérem. Figyelmen kívül hagyva aggodalmát elrugaszkodtam és felhúztam magam a karommal. Először a térdem érkezett meg és a fél testem, a tetőre a másik lábam a levegőben himbálóztatva löktem fel. Farkasszemet néztem az éggel és áldottam a föntieket, hogy a nap a reggeli eső ellenére most hét ágra sütött így már valamennyire felszáradt a víz.

- Várj meg – kiabáltam le Ambernek. – Kinyitom a teraszt – óvatosan feljebb másztam és beugrottam az ablakon. Egyértelműen egy fiú szobája nagyobb rendetlenség van itt mint nálam pedig a tesóm szerint még egy elefánt is elveszne nálam. Nem sokáig foglalkoztam a felderítéssel még lesz időm. Megkerestem a lépcsőt majd a terasz ajtót, szerencsére nem volt kulcsos így könnyen megoldottam.

- Ezért még akkora bajba kerülünk – sóhajtott fel.

- Ne parázz a lényeg, hogy siess. És ne hagyj nyomot – magyaráztam a lépcsőn felfelé. – Tied Liam szobája, ha végeztél keress meg és együtt megyünk a többibe.

- Honnan tudjam melyik az övé?

- Okos lánya vagy deríts ki – léptem be találomra egy szobába.

Kék falak nagy ágy néhány kép ruhák a földön gitár a sarokban. Ez Niall szobája esett le mikor megláttam a hangszert, de hogy biztos legyek megvizsgáltak közelebbről is a képeket. Az övé. Nem sokáig szarakodtam mentem a következőbe. Barna és bézs kombináció nagyobb rend, mint az előzőbe és ez lesz Zayné. Az egyik képen, a polcon három hozzá hasonló lánnyal vigyorog a kamerába. Ők lehetnek a testvérei.

Az asztalhoz léptem és kutakodni kezdetem a papírok közt vigyázva mindent úgy hagyjak, ahogy volt. Néhány dalszöveg, rajzok üres lapok és egy levél. Egy levél. Lehuppantam a székre és olvasni kezdetem. Nagyobb dologra számítottam csak egy régi – egy éves – szerelmes levél Perrie-nek. Visszadobtam a talált helyre és a fiókokat kezdetem át nézni. Semmi érdekes. Csak kíváncsiságból benéztem a szekrényébe is az éjjeli szekrény fiókjába ahol egy doboz bontott cigi lapult. Kihúztam egy szálat és óvatosan a farmerom zsebébe süllyesztetem.

Amber se talált túl sokat, de azért csináltam néhány képet, mindekét szobáról, ahogy a többiről is amit már együtt néztünk át. Csak mert mért ne benéztünk a nappaliba és a konyhába is, sőt még a fürdőkbe is, de semmi, amit használhatnánk. Én viszont jót ettem a hűtőből valami tésztás cuccot is megkóstoltam. Nem mondom jól élnek.

- Hallottad? – fordult felém ijedten Am.

- Aha – dobtam a mosogatóba a villát és kilestem a konyha ablakon. – Ezek ők – néztem vissza testvéremre. – Gyere – fogtam meg a karját és a terasz ajtó felé kezdetem húzni. Behúztam magunk után majd a falhoz lapítva a dermedt Ambert visszalestem. – Most jöttek be, mind!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése