Sziasztok!
Na itt is vagyok a második résszel. Köszönöm a plusz egy feliratkozót, néhány kominak is örülnék. Kíváncsi vagyok mit gondoltok mi a véleményezettek nem csak a részről ha nem a történetről is:) Jah, és már pipálni is lehet! Jó olvasást xx Sweet
- Hallottad? – fordult felém ijedten Am.
- Aha – dobtam a mosogatóba a villát és kilestem a konyha ablakon. – Ezek ők – néztem vissza testvéremre. – Gyere – fogtam meg a karját és a terasz ajtó felé kezdetem húzni. Behúztam magunk után majd a falhoz lapítva a dermedt Ambert visszalestem. – Most jöttek be, mind!
Amber felsikkantott mellette mire szó szerint – finoman – hasba vágtam. Magam előtt noszogatva a lányt indultunk el a ház elé. Megállítottam testvéremet és kinéztem a ház takarásából nem láttam senkit a kertben se az ablakoknál így elindultam a kapu felé. Ami ahogy reméltem nyitva volt így intettem Amnek aki mint egy nyúl kezdett el futni felém. Tudtam megúsztuk, de csak a kocsiban lélegeztem fel.
- Soha, soha többet nem csinálunk ilyet – csattant fel.
- Oké – sóhajtottam. Bár ha kell, én úgy is megteszem. Amber tiltakozása ellenére megálltam egy Mekinél. Rendeltünk magunknak kaját majd leültünk egy asztalhoz.
- És most? Ezzel nem jutottunk semmire – sóhajtott fel Am. Én csak nyugodtan haraptam egy falatot a sajtburgeremből és ittam egy kis kolát majd rá nétem.
- Te sose figyelsz semmire – ráztam meg a fejem. – Tudod nekik is olyan vezetékes telefonjuk van, mint nekünk. Ha te nem törlöd az üzeneteket, akkor ő se fogja. Na, tegnap valaki hívta őket egy buliba…
- Honnan tudod, hogy mennek? – vonta fel a szemöldökét.
- Kiírták a címet – magyaráztam.
Miután Ambert sikeresen meggyőztem, hogy muszáj elmennünk este közölte, hogy de nincs ruhája az enyéim meg túl merészek neki. Így kénytelen voltam el vinni a plázába, míg ő vásárolgatott én a telefonomat nyomkodtam.
Mindig is ő volt köztünk a „normálisabb” ha lehet ezt mondani egy tökéletességre törekvő határidőnaplót író lányról, akinek a szekrényében minden élére van hajtva és katonás rend uralkodik a szobájában. Ő közölünk az okos, aki nem cselekszik meggondolatlanul. Mindig tudja, hol kell lenni vannak céljai, de szerintem ez mind butaság. Én azt csinálom, amit szeretek és nem azt amit mások elvárnak tőlem. Úgy élek, ahogy én akarok.
- Amber – kiabáltam be a fülkébe. – Ha öt perce múlva nem vagy a kasszánál itt hagylak – a sebembe tuszkoltam a telefont és a hatás kedvérért be is kopogtam a fa ajtón.
- Jó! – szólt vissza, hallottam a ruha susogását és már kint is volt. – Mehetünk!
- Meg van a ruha? – néztem hátra a vállam felet felmutatott valamit gondolom az-az és már a sorban is álltunk.
A tükör előtt állva néztem magam. Szeretem ezt a ruhát még tavaly vettem, de csak egyszer volt rajtam. A kicsit fodros elefántcsont színű ruhát egy barna öv teszi, trükkösé ennek köszönhetően látszik úgy, hogy egyben van a farmer felsővel, aminek feltűrtem az úját könyékig. A sminkem átlagosnak mondható. A szemem kihúztam erősebben, mint hétköznapra szoktam és egy kis csillogó fényt vittem az ajkaimra. Miután késznek nyilvánítottam magam letelepedtem az ágyamra, és míg vártam, hogy nővérem elkészüljön meg néztem a klubot ahova megyünk. A neve Star Night ez aztán a kreativitás. Képek nem igazán voltak, de egy itallista volt a honlapon. Elég busás árak vannak. Az órára pillantottam, ami már kilenc órát mutatott így kikapcsoltam a gépet és át mentem Amberhöz.
- Mehetünk? – néztem be az ajtón.
- Persze – lépett el a tükör elől.
- Csinos – mosolyogtam rá. Rajta velem ellentétben tényleg egybe ruha volt. Fölülül, egyszerű pánt nélkül fehér színű le felszűkül, de a szoknyánál kissé bővül. A bézs színű anyagot virágok díszítik, és egy öv szegélyezi a derekánál a hideg ellen egy farmer felsőt vett fel világosabbat, mint én.
- Köszi. Kicsit összeöltöztünk – kuncogott fel. – Te is jól nézel ki – szállt be a kocsiba. Igaza van, a ruháink kissé hasonlítanak.
A kocsiban át beszéltük a tervet. Elcsábítjuk a fiúkat annyira, hogy később már ők keressenek. Szerencsére a klub nem volt messze csak húsz perc. Már messziről hallottuk a zenét őrök álltak az ajtókba. Míg vártuk, hogy bemehessük kicsit megszemléltem a helyet. A hely neve kéken villogott egy transzparensen. Megmutattuk a gorilláknak a személyinket és már bent is voltunk. Fények villogtak mindenhol emberek vonaglottak, táncoltak. Egy lépcső vezetett fel az erkélyre ahol a mi kis dalos pacsirtáink ültek. Könyökkel oldalba böktem testvéremet majd a fiúk felé böktem.
- Akkor kezdjük – hajoltam közelebb hozzá, de még így is kiabálnom kellett, hogy meg hallja. Aprót bólintott majd elindult valamerre egy ideig néztem távolodó alakját majd újra a fiúk felé fordultam. Egy csillogó tekintet fúródott az enyémbe lusta mosolyra húzódtak az ajkaim. Elfordítottam a tekintetem és bevetettem magam a tömegbe, de még láttam, hogy Zayn feláll az asztaltól.
- Egy Cosmopolitan-t – szóltam a pincérnek és megtámaszkodtam a bár pulton.
- Kettőt – hallottam meg magam mellől egy mély rekedten szexi hangot. Tudtam, hogy ő az, de nem néztem rá. – Nem lesz egy kicsit erős kezdésnek? – hajolt közelebb hozzám. Édes férfias parfüm-e megcsapta az orrom és önkénytelenül mélyebbet szippantottam a levegőbe.
- Nem – néztem rá mosolyogva. Mély barna szemeit rám emelte majd közelebb tolta hozzám az italom.
- Meghívlak – kacsintott és már nyújtotta is a pénzt.
- Köszön, de még csak a nevedet se tudom – hazudtam.
- Zayn Malik – nyújtotta a kezét. Kissé meglepődött gondoltam azt hiszi, tudom is ki ő, de ez is a terv része. Eljátsszuk, hogy nem vagyunk rajongók, ami igaz is. – És neked?
- Angel Harrison – fogadtam el a jobbját.
Fogalmam sincs, hogy kerültünk ki túlságosan elvesztem a csoki barna tekintetben. Már csak arra eszméltem fel, hogy egymás mellett ülünk egy-egy cigit szívva és beszélgetünk. Hogy kivel jöttünk én miért vagyok egyedül és még sok más. A koktélokat villámgyorsasággal fogyasztottuk és Zany nem hagyta, hogy fizessek.
Már a harmadik B-52-et ittam az erkélyen, mert csak az itteni bárban lehet kapni mikor meghallottam a egyik kedvenc számom. Lehúztam a negyediket is majd megragadtam Zayn karját.
- Táncoljunk – néztem rá ellenmondást nem tűrően és a tánc tér felé kezdtem el húzni kicsit beljebb nyomultam, hogy ne legyünk annyira a szélén majd a fiúra néztem. Martin Garrix – Animals című száma kellőképpen meg tette a hatását láncreakcióba lépve a bennem lévő italokkal. Kezeimet Zayn nyaka köré kulcsoltam és közel húzódtam hozzá az övéi rátaláltak a derekamra és szorosan tartottak. Testünk egyszerre mozgott felvéve a másik ritmusát. Csípőmet jobbra-balra mozgattam miközben még közelebb kerültem Zaynhez. Ajkai vészesen közel voltak az enyéimhez azt hittem megcsókol mikor közelíteni kezdett, de helyette csak egy apró puszit nyomott a szám sarkába. Az alsó ajkam beharapva lestem rá a pilláim alól, lábaim egy pillanatra megremegtek mikor megláttam kis fiús mosolyát.
A reggeli napsütés pont engem talált meg lustán a másik oldalamra fordultam, de valaminek neki ütköztem. Tapogatózni kezdtem még mindig csukott szemmel valami meleg terült el a tenyerem és mozgott is.
- Jó reggelt – ismerem ezt a hangot. A szemeim kipattantak majd azonnal be is csukódtak az éles fény hatására.
- Te mit keresel nálam? – pislogtam a fiúra.
- Te vagy nálam – vigyorgott. – És csak, hogy meg előzzem a kérdésed, mert úgy is felteszed. Nem, nem feküdtünk le.
- Tudom – mosolyogtam kissé kómásan. Felkönyököltem és lerúgtam magamról a takarót. Most már emlékszem, hogy idejöttünk Zany taxit hívott, mert nem hitte el, hogy tudok vezetni és így belátva jól tette. De mivel én bedurcáztam nem mondtam meg a címem így azt mondta itt alszom. Hagyta, hogy lezuhanyozzak és még ruhát is adott.
- Kérsz reggelit? – simított végig a karomon.
- Ha kaphatok – pislogtam szégyenlősem. Hála a mindig jó működő eszemnek még este bevettem egy gyógyszer így most csak egy enyhe fejfájásom van. Elő kotortam a ruháim alól a mobilom és meg néztem Amber hívott-e. 36 nem fogadott csak tőle és 5 üzenet. Mind ma reggel érkezett az utolsó alig tíz perce. Hívj fel! Amint meg kapod. Asszem nagy baromságot csináltam!!!
Na itt is vagyok a második résszel. Köszönöm a plusz egy feliratkozót, néhány kominak is örülnék. Kíváncsi vagyok mit gondoltok mi a véleményezettek nem csak a részről ha nem a történetről is:) Jah, és már pipálni is lehet! Jó olvasást xx Sweet
- Hallottad? – fordult felém ijedten Am.
- Aha – dobtam a mosogatóba a villát és kilestem a konyha ablakon. – Ezek ők – néztem vissza testvéremre. – Gyere – fogtam meg a karját és a terasz ajtó felé kezdetem húzni. Behúztam magunk után majd a falhoz lapítva a dermedt Ambert visszalestem. – Most jöttek be, mind!
Amber felsikkantott mellette mire szó szerint – finoman – hasba vágtam. Magam előtt noszogatva a lányt indultunk el a ház elé. Megállítottam testvéremet és kinéztem a ház takarásából nem láttam senkit a kertben se az ablakoknál így elindultam a kapu felé. Ami ahogy reméltem nyitva volt így intettem Amnek aki mint egy nyúl kezdett el futni felém. Tudtam megúsztuk, de csak a kocsiban lélegeztem fel.
- Soha, soha többet nem csinálunk ilyet – csattant fel.
- Oké – sóhajtottam. Bár ha kell, én úgy is megteszem. Amber tiltakozása ellenére megálltam egy Mekinél. Rendeltünk magunknak kaját majd leültünk egy asztalhoz.
- És most? Ezzel nem jutottunk semmire – sóhajtott fel Am. Én csak nyugodtan haraptam egy falatot a sajtburgeremből és ittam egy kis kolát majd rá nétem.
- Te sose figyelsz semmire – ráztam meg a fejem. – Tudod nekik is olyan vezetékes telefonjuk van, mint nekünk. Ha te nem törlöd az üzeneteket, akkor ő se fogja. Na, tegnap valaki hívta őket egy buliba…
- Honnan tudod, hogy mennek? – vonta fel a szemöldökét.
- Kiírták a címet – magyaráztam.
Miután Ambert sikeresen meggyőztem, hogy muszáj elmennünk este közölte, hogy de nincs ruhája az enyéim meg túl merészek neki. Így kénytelen voltam el vinni a plázába, míg ő vásárolgatott én a telefonomat nyomkodtam.
Mindig is ő volt köztünk a „normálisabb” ha lehet ezt mondani egy tökéletességre törekvő határidőnaplót író lányról, akinek a szekrényében minden élére van hajtva és katonás rend uralkodik a szobájában. Ő közölünk az okos, aki nem cselekszik meggondolatlanul. Mindig tudja, hol kell lenni vannak céljai, de szerintem ez mind butaság. Én azt csinálom, amit szeretek és nem azt amit mások elvárnak tőlem. Úgy élek, ahogy én akarok.
- Amber – kiabáltam be a fülkébe. – Ha öt perce múlva nem vagy a kasszánál itt hagylak – a sebembe tuszkoltam a telefont és a hatás kedvérért be is kopogtam a fa ajtón.
- Jó! – szólt vissza, hallottam a ruha susogását és már kint is volt. – Mehetünk!
- Meg van a ruha? – néztem hátra a vállam felet felmutatott valamit gondolom az-az és már a sorban is álltunk.
A tükör előtt állva néztem magam. Szeretem ezt a ruhát még tavaly vettem, de csak egyszer volt rajtam. A kicsit fodros elefántcsont színű ruhát egy barna öv teszi, trükkösé ennek köszönhetően látszik úgy, hogy egyben van a farmer felsővel, aminek feltűrtem az úját könyékig. A sminkem átlagosnak mondható. A szemem kihúztam erősebben, mint hétköznapra szoktam és egy kis csillogó fényt vittem az ajkaimra. Miután késznek nyilvánítottam magam letelepedtem az ágyamra, és míg vártam, hogy nővérem elkészüljön meg néztem a klubot ahova megyünk. A neve Star Night ez aztán a kreativitás. Képek nem igazán voltak, de egy itallista volt a honlapon. Elég busás árak vannak. Az órára pillantottam, ami már kilenc órát mutatott így kikapcsoltam a gépet és át mentem Amberhöz.
- Mehetünk? – néztem be az ajtón.
- Persze – lépett el a tükör elől.
- Csinos – mosolyogtam rá. Rajta velem ellentétben tényleg egybe ruha volt. Fölülül, egyszerű pánt nélkül fehér színű le felszűkül, de a szoknyánál kissé bővül. A bézs színű anyagot virágok díszítik, és egy öv szegélyezi a derekánál a hideg ellen egy farmer felsőt vett fel világosabbat, mint én.
- Köszi. Kicsit összeöltöztünk – kuncogott fel. – Te is jól nézel ki – szállt be a kocsiba. Igaza van, a ruháink kissé hasonlítanak.
A kocsiban át beszéltük a tervet. Elcsábítjuk a fiúkat annyira, hogy később már ők keressenek. Szerencsére a klub nem volt messze csak húsz perc. Már messziről hallottuk a zenét őrök álltak az ajtókba. Míg vártuk, hogy bemehessük kicsit megszemléltem a helyet. A hely neve kéken villogott egy transzparensen. Megmutattuk a gorilláknak a személyinket és már bent is voltunk. Fények villogtak mindenhol emberek vonaglottak, táncoltak. Egy lépcső vezetett fel az erkélyre ahol a mi kis dalos pacsirtáink ültek. Könyökkel oldalba böktem testvéremet majd a fiúk felé böktem.
- Akkor kezdjük – hajoltam közelebb hozzá, de még így is kiabálnom kellett, hogy meg hallja. Aprót bólintott majd elindult valamerre egy ideig néztem távolodó alakját majd újra a fiúk felé fordultam. Egy csillogó tekintet fúródott az enyémbe lusta mosolyra húzódtak az ajkaim. Elfordítottam a tekintetem és bevetettem magam a tömegbe, de még láttam, hogy Zayn feláll az asztaltól.
- Egy Cosmopolitan-t – szóltam a pincérnek és megtámaszkodtam a bár pulton.
- Kettőt – hallottam meg magam mellől egy mély rekedten szexi hangot. Tudtam, hogy ő az, de nem néztem rá. – Nem lesz egy kicsit erős kezdésnek? – hajolt közelebb hozzám. Édes férfias parfüm-e megcsapta az orrom és önkénytelenül mélyebbet szippantottam a levegőbe.
- Nem – néztem rá mosolyogva. Mély barna szemeit rám emelte majd közelebb tolta hozzám az italom.
- Meghívlak – kacsintott és már nyújtotta is a pénzt.
- Köszön, de még csak a nevedet se tudom – hazudtam.
- Zayn Malik – nyújtotta a kezét. Kissé meglepődött gondoltam azt hiszi, tudom is ki ő, de ez is a terv része. Eljátsszuk, hogy nem vagyunk rajongók, ami igaz is. – És neked?
- Angel Harrison – fogadtam el a jobbját.
Fogalmam sincs, hogy kerültünk ki túlságosan elvesztem a csoki barna tekintetben. Már csak arra eszméltem fel, hogy egymás mellett ülünk egy-egy cigit szívva és beszélgetünk. Hogy kivel jöttünk én miért vagyok egyedül és még sok más. A koktélokat villámgyorsasággal fogyasztottuk és Zany nem hagyta, hogy fizessek.
Már a harmadik B-52-et ittam az erkélyen, mert csak az itteni bárban lehet kapni mikor meghallottam a egyik kedvenc számom. Lehúztam a negyediket is majd megragadtam Zayn karját.
- Táncoljunk – néztem rá ellenmondást nem tűrően és a tánc tér felé kezdtem el húzni kicsit beljebb nyomultam, hogy ne legyünk annyira a szélén majd a fiúra néztem. Martin Garrix – Animals című száma kellőképpen meg tette a hatását láncreakcióba lépve a bennem lévő italokkal. Kezeimet Zayn nyaka köré kulcsoltam és közel húzódtam hozzá az övéi rátaláltak a derekamra és szorosan tartottak. Testünk egyszerre mozgott felvéve a másik ritmusát. Csípőmet jobbra-balra mozgattam miközben még közelebb kerültem Zaynhez. Ajkai vészesen közel voltak az enyéimhez azt hittem megcsókol mikor közelíteni kezdett, de helyette csak egy apró puszit nyomott a szám sarkába. Az alsó ajkam beharapva lestem rá a pilláim alól, lábaim egy pillanatra megremegtek mikor megláttam kis fiús mosolyát.
A reggeli napsütés pont engem talált meg lustán a másik oldalamra fordultam, de valaminek neki ütköztem. Tapogatózni kezdtem még mindig csukott szemmel valami meleg terült el a tenyerem és mozgott is.
- Jó reggelt – ismerem ezt a hangot. A szemeim kipattantak majd azonnal be is csukódtak az éles fény hatására.
- Te mit keresel nálam? – pislogtam a fiúra.
- Te vagy nálam – vigyorgott. – És csak, hogy meg előzzem a kérdésed, mert úgy is felteszed. Nem, nem feküdtünk le.
- Tudom – mosolyogtam kissé kómásan. Felkönyököltem és lerúgtam magamról a takarót. Most már emlékszem, hogy idejöttünk Zany taxit hívott, mert nem hitte el, hogy tudok vezetni és így belátva jól tette. De mivel én bedurcáztam nem mondtam meg a címem így azt mondta itt alszom. Hagyta, hogy lezuhanyozzak és még ruhát is adott.
- Kérsz reggelit? – simított végig a karomon.
- Ha kaphatok – pislogtam szégyenlősem. Hála a mindig jó működő eszemnek még este bevettem egy gyógyszer így most csak egy enyhe fejfájásom van. Elő kotortam a ruháim alól a mobilom és meg néztem Amber hívott-e. 36 nem fogadott csak tőle és 5 üzenet. Mind ma reggel érkezett az utolsó alig tíz perce. Hívj fel! Amint meg kapod. Asszem nagy baromságot csináltam!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése